Erdély - Transylvania

Szász Judith és Szász Endre bemutatták szülőföldjüket

2007. szeptember 2 – 8.

2007. szeptember 2. vasárnap:

Reggel ¼ 8-kor találkoztunk a Népligetben Julikával, Lencivel és Beával. Pontban Nyolc órakor indultunk el, de akkor még nem tudtuk, hogy „Ismerd meg hazádat” mozgalomban is részt fogunk venni. Történt ugyanis, hogy Ceglédnél elfordult a busz és Kecskemét felé indult. Mi öten rémüldöztünk, hogy hová megyünk, de a többi utas megnyugtatott bennünket, hogy a vasárnap reggeli buszjárat menetrend szerint megy Kecskemétre is, ahol összesen egy utas szállt fel. A tortúra után visszatértünk Ceglédre, onnan pedig már irány a határ. Persze délután fél kettőkor értünk Borsra, ami ottani idő szerint már fél három. Gondoltam is magamban, hogy fogunk mi este nyolcra Marosvásárhelyre érni?!

A határ után keresztül mentünk Nagyváradon, ahol gondoltam Iringóra és Oldboyra (mind a kettőjüknek megígértem). Útközben kétszer álltunk meg, Nagyvárad és Kolozsvár után. Királyhágó kimaradt… Nem volt kedvük a pilótáknak ebédelni, így kihagyták. Kár. Én készültem rá. Az úton jó volt a hangulat, bár Julika és Bea többször is halálfélelemmel küszködtek, hiszen „hazai” úton egy kicsit gyorsabban mentek a busszal, és záróvonal ide vagy oda, vakmerően vezettek. A lényeg, hogy este fél nyolc után néhány perccel megérkeztünk Marosvásárhelyre, a színház mögötti parkolóba, ahol már vártak bennünket Judithék. A csomagokat betettük a vállalati furgonba, majd Judith vezetésével elsétáltunk a panzióig. Jól is esett ennyi ülés után egy kis séta, no és persze közben nézelődtünk is. A szálláshelyen gyorsan kipakoltunk, lezuhanyoztunk. Közben megérkezett Cseh Kati (Tipocka) és élete párja Attila is (Ők a GPS segítségével autóval jöttek idáig. Amikor mindenki felfrissült egy kicsit, akkor közösen elsétáltunk a Laci csárdába, ahol megvacsoráztunk. Jó hangulatban, ismerkedési estet rendeztünk közben.

A panzióban mi a 6-os szobát kaptuk, ahol egy csodálatos baldahinos ágy várt bennünket. Voltam már sok helyen, de ilyen szobát még sosem sikerült kapnunk. Persze mindenki minket irigyelt egy kicsit.

2007. szeptember 3. hétfő:

Hajnalban fél ötkor kopogásra lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy álmodom, de rájöttem, hogy tényleg kopogtat valaki. Kinyitottam az ajtót, ahol Bea és Lenci várt, jelezve, hogy megérkeztek Hilda, Clarissz és Tibor (Hilda barátja). Ők az este 18.30-kor induló busszal jöttek, és hajnali négykor már ott is voltak. A panziós beengedte őket az étterembe, ahol aztán délig ülhettek, hogy megkaphassák a szobájukat, ami hétfő délutántól ketyegett.

Reggeli után páran elmentünk felfedező körútra, közben elkezdett szemerkélni az eső. Visszamentünk a panzióba, ahol 12-kor volt találkozó Judithtal. Közösen indultunk el városnézésre.

Marosvásárhely az Erdélyi-medence közepén, a Maros két oldalán, 309-488 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.
Az ásatások azt igazolják, hogy a város területe és környéke már az újkőkor óta lakott. Marosvásárhely elsősorban mezőgazdaságával biztosított jelentős helyet magának, de a céhek, kézművesek és a kereskedők jelenléte fellendítette a gazdasági életet, amihez 1482-ben Mátyás királytól kapott szabadalom is hozzájárult. Jelentős esemény volt a város történelmében, az 1571-ben a várbeli nagytemplomban, János Zsigmond fejedelem jelenlétében megtartott országgyűlés, amelyen megerősítették a vallásszabadságot.

A vár.
A város egykori várát Borsos Tamás (1556-1634) diplomata, író, a város újjáteremtője alakíttatta át várerőddé.
Sírfelirata szerint: "A város legnagyobb embere, a fejedelmi kor egyik legjelesebb diplomatája, a város királyi várossá tevője, és jeles író". Vallásos meggyőződése miatt - szombatos volt - bebörtönözték, de sikerült megszöknie. Három évig bujdosott, majd megkegyelmeztek neki. Basta és Mihai Viteazul elől Brassóba menekült, ahol sokat tanulmányozta a szászok védelmi rendszerét. Miután hazatért, sikerült megértetnie a város lakosságával, hogy csak erős várerőd építésével állhatják útját az állandóan betörő török-tatár-császári hadaknak. Több kérvényt intézett az erdélyi fejedelmekhez és a török szultánhoz, hogy engedélyezzék a vár felépítését. Miután sikerült beszereznie a szükséges engedélyeket, megkezdődtek a munkálatok, Báthory István várkastélyának helyén. Először a megrongált templomot építették újjá, majd bástyákat és vastag falakat készítettek. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. Borsos Bethlen Gábor fejedelemsége alatt diplomata és Vásárhely főbírája lett. Tumbája - koporsó formájú sírköve - a református temetőben látható. A vár alaprajza szabálytalan ötszög alakú. Hét bástyája van, melyek a Bernády tértől az egyetem felé indulva így sorakoznak: Vargák, Szűcsök-Lakatosok, Kádárok, Mészárosok, Szabók bástyája, Kapu- és Báthory-bástya. 1997-től itt tartják a Marosvásárhelyi Napok műsorait és más rendezvényeket.
A Mészárosok bástyája szomszédságában található Kőrösi Csoma Sándor szobra. A vártemplom építésének pontos idejéről nincsenek megbízható adatok, de valószínűnek látszik, hogy a XIV. században Ferenc-rendi szerzetesek kezdték építeni, késő gótikus stílusban.

Egyéb látnivalók a városban:
A volt városháza (ma megyeháza) 1906-1907 között épült, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján. Az épület északkeleti részén elhelyezkedő, 50 méter magas torony díszes majolikacserepekkel fedett sisakja a város majdnem minden pontjáról látható. Az előcsarnok tölcsérboltozatai, márványoszlopai, ablakfestményei középkori hangulatot keltenek, annak ellenére, hogy az 1962-ben végzett önkényes restaurálások lényegesen megváltoztatták arculatát. Gyűlésterme sokat veszített értékéből a színes üvegfestmények eltávolításával, melyek Bethlen Gábort, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és Ferenc Józsefet ábrázolták.

A Nemzeti Színház 1969-1973 között épült, mely a vásárhelyi épületekre jellemző barokk stílus újszerű értelmezésének jegyeit hordja magán. Csodálatos előteréből nyílik a 600 személyes színházterme.

Az ortodox székesegyház helyén volt egykor a Bodor-kút, amelyet 1816 körül épített Bodor Péter. A kupolában vízzel működtetett zenélő szerkezet volt elhelyezve, mely hat óránként zenét szolgáltatott. 1911-ben a város átrendezésekor bontották le, hogy helyet biztosítsanak a tervezett színháznak.

Voltunk a zsinagógában is, de arról nem találtam leírást. Külön hála az ottani embernek, hogy megmutatta, mert csodálatos látvány fogadott bennünket.

A Teleki-házat (Bernády György tér 3-5.) 1797-1803 között építtette Széki Teleki Domokos, Torda megye főispánja empire-be átmenő barokk stílusban. 1849. július 29-én Teleki vendége volt Bem altábornagy, aki innen indult a fehéregyházi ütközetbe. 1986-ban restaurálták az épületet, és visszaadták eredeti formáját. Sajnos zárva volt, így a szombat délelőtti esőben csak Lenci és Bea nézték meg.

Az épület előtti parkban állították fel 1994-ben dr. Bernády György városépítő polgármester szobrát.

A Teleki Téka (Bolyai Farkas u.17.) épületét Ignaz Schlaff bécsi építész készítette Teleki Sámuel elképzelései szerint. Ez az épület lett az erdélyi empire stílusú csarnoképítkezés legszebb példája. Itt található a Teleki-hagyaték 40 ezer kötetet kitevő gyűjteménye, közöttük 66 ősnyomtatvánnyal és számos könyvritkasággal. A rossz időjárás és a hétfői zárás miatt ez is szombat délelőttre halasztódott.

A Bolyai Farkas Líceum (Bolyai Farkas u.3.) Református Kollégiumnak épült. Főépületét 1908-1909-ben építették közadakozásból, szecessziós stílusban. A Bolyai utca felöli régi kollégium és a Tornacsarnok 1871-ben készült.
Az iskolának több mint 440 éves múltja van, ez volt a vásárhelyi szellemi élet fellegvára. Ide járt Judith középiskolába!

A Líceum előtti téren található a Bolyai szoboregyüttes, mely a két nagynevű matematikusnak állított örök emléket.

A hosszú séta után szabadprogram következett. Mi visszamentünk a panzióba, ahol találkoztunk Vajda Józsival, Csillával és Nonoval. Őket egyébként Ági és férje, Sanyi hozta Kendről (Ők voltak a másik GPS-s társaság).

Végre személyesen találkozhattunk. Már nagyon régen vártam ezt a pillanatot, hiszen februárban merült fel először a kirándulás gondolata, azóta szinte napi kapcsolatban álltunk egymással, és mindenki a személyes találkozásra készült.

Csilla sütött a társaságnak több finom süteményt, az édesanyja pedig küldött nekünk az általa kemencébe sütött kenyérből, amit Szentegyházára vittünk magunkkal, de ne rohanjunk annyira előre.

Este még páran elmentünk kocsmázni, nagyon jól éreztük magunkat.

2007. szeptember 4. kedd:

A panzióban közösen elfogyasztott reggeli után csomagoltunk és lementünk a panzió elé, ahol vártuk a kisbuszt. De nem jött, mert csere történt, és aki végül elvállalta a szállításunkat csak délre jelezte az érkezését. Addig mi álltunk a panzió előtt. Előkerültek a finom pálinkák (Gábor még ki is öntötte a poharából!), Julika és Bea táncoltak, szóval jól elvoltunk.

12 óra után végre befutott a Mercedes, amit Attila vezetett. Gyorsan bepakoltunk a buszba, majd irány Szováta, ahol az utánfutót rákötötték a fiúk a kisbuszra.

Szováta:

A Sóvidék legnagyobb települése, híres fürdő- és üdülőhely. A Kis-Küküllő felső vidékén fekszik, területe két részből áll: Szováta városból és Szováta-fürdőből. A fürdőtelep az itt található, sótömzsökön létrejött sós vizű (heliotermikus) tavak körül alakult ki. A tavak sótartalma a fenéken a legnagyobb, a felszínhez közeledve fokozatosan csökken. Felszínüket -csapadék utánpótlásból- édesvíz fedi, mely segítségül szolgál a víz felmelegedéséhez. Az 1-2 méter mélyre behatoló napsugarak a nagyobb sűrűségű, édesvízzel nem keveredő réteget felmelegítik, amely elraktározza a kapott energiát. Az ily módon felmelegedő sóstavakat nevezik heliotermikus tavaknak. Szováta szomszédságában már az 1700-as években észleltek ilyen tavakat, majd Fichtel János, a neves földrajzi leíró 1780-ban ismertette is ezeket. Később Kővári László, majd Orbán Balázs is írt a hol megjelenő, hol eltűnő, jobbára melegvizű tavakról.
1844-ben a Fehér-tó partjára két villát építettek, partján fürdőzők jelentek meg. A tó 1850-ben egy kiadós eső nyomán eltűnt, így a fürdőhely elnéptelenedett. 1860-ban Veress József a Sóárok elzárásával megpróbált egy mesterséges heliotermikus tavat létrehozni, de erőfeszítéseinek ugyancsak egy zápor vetett véget.
Veress azonban nem adta fel, és 1872-ben megkezdte a Gera-fürdő kiépítését. Nem sokkal ezután a hidegvizű Fekete-tó hasznosítására is sor került. 1876-ban engedélyt szerzett az időközben képződött újabb tavak hasznosítására, majd 1884-ben Szováta hivatalosan is gyógyfürdőhellyé vált. A Gera-fürdő évtizedekig működött.

A rövid séta végén beültünk a buszba és folytattuk utunkat.

Parajd:

A só igazi hazájában vagyunk, amelynek Parajd a központja, ahol minden a só körül forog. A sóbányászat a római időkig nyúlik vissza, már akkor bányák működtek itt és Szovátán egyaránt.
A székelyek 1562-ig szabadon használhatták a sót, majd a segesvári országgyűlés kimondta a só kitermelésének és árusításának állami monopóliummá tételét. Ezért nem fogadták kitörő örömmel János Zsigmondot 1568-ban, parajdi látogatásakor. A harang alakú bányák 1780-ban nyíltak meg, ahová még falajtorján lehetett lejutni. Később, mikor a bányát már annyira mélyítették, bivalybőr málhában ereszkedtek le, és a sót is ezzel hozták a felszínre. A bivalybőr az egyetlen olyan állatbőr, amely ellenáll a só bomlasztó hatásának. Az 1800-as évek végén már lóvontatású felvonó működött.

A falu határában emelkedik az 576 m magas kősó-szikla, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek. Gerince többnyire szaggatott, vízmosta árkokkal, üregekkel barázdált. A sósziklák aljából vékony, sós vizű erek fakadnak. A faluban található az Áprily-ház is, ahol Áprily Lajos a gyermekkorát töltötte, és ahová idős korában nyaranta újra visszatért. Parajdon épült fel a XIX. századi ipar egyik büszkesége, a gyufagyár, amely, miután letarolták a környékbeli lucfenyőket, megszűnt.

A faluból kirándulás is szervezhető a Vár-hegyre (951 m), Rapsóné várához, vagy a Siklodkőre. Mindkét helyen felfedezhetők az itt épült várak maradványai, amelyek az erdélyi várrendszerhez tartoztak.

Ide egyébként a bányához három óra után érkeztünk, ahol kiderült, hogy a bánya már bezárt. De Endre telefonált jobbra, balra, majd kis idő múlva megjelent egy ember, aki levitte a társaságot.

A bányában a só kitermelése jelenleg gépesített formában történik. A kitermelt só helyén hatalmas csarnokok alakultak ki, melyek közül az egyiket megnyitották a látogatók és a gyógyulni vágyók számára. A bánya levegője száraz és tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet, és megöli a kórokozókat, a hőmérséklete pedig egyenletes, ezáltal kiváló kezelési lehetőséget biztosít a légúti megbetegedésben szenvedők számára.
A padlót alkotó só olyan, mintha márványból volna, a mennyezeten levő rétegek pedig jól szemléltetik a sórétegek gyűrődéseit a felette levő rétegek nyomása alatt. A sóbarlangban található egy kis templom - melynek oltára is sóból készült -, ahol felváltva tartanak misét és istentiszteletet a különböző felekezeteket képviselő papok, de rendeznek itt hangversenyeket is.

Amíg a többiek a bányában voltak, addig mi hárman Judith, Julika és szerénységem a felszínen múlattuk az időt. Sikerült egy jó nagyot esnem, szegény Judith és Julika nagyon megijedtek, de én ültem és nevettem. Amikor feljöttek a többiek, akkor persze nem lehetett letagadni a történteket, hiszen a vér folyt végig a karomon. Jelentem nem lett semmi bajom. A kosárlabdázásnak köszönhetően tudok esni. Na, de ekkorát?

A csapat továbbfolytatta útját Korond felé.

Korond:

Hargita megye egyik legnagyobb települése, és így nevezik a patakot is, amelynek völgyében elhelyezkedik. Első írásos adata 1333-ból való. Középkori temploma 1533-ban épült, melyet a reformáció idején az unitáriusok elfoglaltak. Átalakított formában, késő gótikus részleteket megőrizve ma is áll. A mai római katolikus templom 1910-1911 között épült. Mivel a mezőgazdaság soha nem tudta eltartani a lakosságot, különböző mesterségek honosodtak meg, melyek közül a fazekasság a legrégibb, de itt maradt fenn a taplókészítés és a szénégetés mestersége is.
Korond főutcája állandó jellegű kirakodóvásár, ahol nemcsak a helyi, hanem a környék mestereinek termékei is várják a vásárlókat. Kezdetben máz nélküli "veres" fazekakat készítettek, melyek jól bevált főzőedények voltak. A korondi fazekasságot többször is veszély fenyegette. Amikor például divatba jöttek a mázas cserépedények, a korondi fiatalokat elküldték Székelyudvarhelyre, hogy ott megtanulják az új mesterséget. A fazekasság kitűnően eltartja a lakosságot, innen napjainkban sem vándorolnak el az emberek. A községtől 2 km-re északra, Árcsó-fürdővel átellenben, a műút közelében, 643 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az ún. Rakodó-hegy, vagy Csiga-hegy. Az itt feltörő sósvizek, meszes lerakódások eredménye a korondi aragonit. Színeződését főleg a különböző alakban előforduló vasvegyületektől, a világossárga színt a berétegződő kéntől nyeri. Díszkőnek is használják.

Újra buszba szálltunk és tovább indultunk. Farkaslakáig meg sem álltunk.

Farkaslaka:

A település első írásos említése 1566-ból való, ma kilenc falu községközpontja. Legfőbb nevezetessége, hogy itt született a legnagyobb székely író, Tamási Áron. Emlékháznak nyilvánított szülőháza a főúttól távolabb, egy belső utcában található. Végrendelete alapján a templom melletti két cserefa alá temették. Itt, a főút mentén található kopjafás síremléke és kőbe faragott emlékoszlopa, melyet Szervátiusz Jenő és Tibor, apa és fia faragott. Ünnepélyes leleplezésére 1972-ben került sor.

Az emlékhely környékén megtelepedett korondi árusok szebbnél szebb népművészeti tárgyakat kínálnak eladásra.

Ezt, mármint a szép népművészeti tárgyakat mi is megnéztük közelebbről. Többen vásároltunk is. Clarissz a nagy sietségben, hogy a buszról le ne maradjon véletlenül ottfelejtette a fényképezőgépét, de ezt Székelyudvarhely felé vette észre. De megegyeztünk, hogy pénteken újra elmegyünk Farkaslakára, hogy a gépét visszakaphassa.

Székelyudvarhely:

A Nagy-Küküllő felső szakasza mentén, egy dombokkal körülvett medencében fekszik a "legmagyarabbnak" tartott erdélyi város. Bejáratának bal oldalát a betlenfalvi rész uralja, a Szarka-kővel (886 m). A város főterén található az 1781-ben épült, klasszicista-barokk stílusú református templom, mellette Orbán Balázs egészalakos szobra áll. A tér északi oldalán láthatjuk az egykori Vármegyeháza épületét, melyet 1896-ban készítettek. Napjainkban a Városháza működik benne. Székelyudvarhely református kollégiumát gróf Bethlen János, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja alapította 1670-ben. Ebben az iskolában tanult többek között Orbán Balázs, Benedek Elek és Barabás Miklós festőművész is. Mellette a református kollégium új épülete áll, amely 1912-ben készült. Jelenleg a Benedek Elek Tanítóképzőnek ad otthont, előtte az iskola névadójának bronzszobrát találjuk. A város fölé emelkedő Szent Miklós-hegyen található a római katolikus templom, melyet 1793-ban építettek. Főoltárán négy jezsuita szent életnagyságú aranyozott faszobra látható. A templomtól jobbra fekvő Tamási Áron Gimnázium az egyik legimpozánsabb épület Székelyudvarhelyen. Az iskola mellett Tamási Áron bronzszobra áll. Budvárral szemben található a város legrégebbi műemléke, a Jézus Szíve-kápolna. Belső tere téglapadlós, festett kazettás mennyezetét, melyet 1677-ben készítettek, múzeumba vitték, helyébe annak másolatát helyezték.
A hagyomány szerint a tatárjárás idején a közeli Budvárból egy székely katona nyíllal szíven lőtte a tatár sereg vezérét, amitől a sereg megfutamodott. A nép a megmenekülés emlékére kápolnát emelt. A XIII. századi, román stílusú épület alaprajza egy négylevelű lóherére hasonlít. A Márton Áron-szobor a napjainkban már a Márton Áron nevet viselő téren áll. Figyelmet érdemel a Haáz Rezső Múzeum, mint az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma, illetve a Kusztura Galéria, Kusztura Sándor Szabolcs kortárs festő galériája.

Ebből túl sokat nem láttunk, miután sötétben értünk oda, és vacsorázni álltunk meg. Este későn megérkeztünk Szentegyházára.

Szentegyháza két település összeolvadásából keletkezett: Szentegyházasfalu (régen Oláhfalu) és Szentkeresztbánya.

Keletkezésének körülményei nagyon homályosak, mivel a régi iratok nagy része elveszett, nem tudni, hogy milyen okból, az esetleg fennmaradt írásos bizonyítékok hitelessége is megkérdőjelezhető, mivel vannak benne olyan megjegyzések is, amelyek az akkori időkben nem voltak elterjedtek. Így a legtöbb adat, amit fel tudunk használni, a szájhagyományra és a múltban élő Erdély-kutatók munkájára alapozható. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy egyáltalán léteztek-e olyan iratok, melyek a község alapítását igazolják. Létezésüket abból kiindulva lehet komolynak és biztosnak mondani, hogy Orbán Balázs és a korábbi kutatók nagy része emlegeti műveikben. Az általunk és a kutatók által első hitelesnek tartott említés a Báthori Gábor fejedelemtől kapott kiváltságlevél, amely Csíkszeredában az Országos Levéltár Hargita megyei igazgatóságán lelhető fel.

Szentegyháza a Hargita-hegység központi vonulatának déli lábánál, a Szentegyházasfalvi - láz központi részén 859 méteres tengerszint feletti átlagos magasságon fekszik. E hegyvidéki település Hargita megye legmagasabban épült városa.

Szentegyházán a Gyöngye termálfürdő területén lévő faházakban aludtunk.

Folytatása következik!

2007. szeptember 5. szerda:

Reggeli előtt többen bemerészkedtünk a medencébe. Az első bátor jelentkező még előző este Endre volt. Reggel Attila kezdte, majd jöttek a követők: Julika, Lenci, Kata és jómagam. Nagyon kellemes volt az idő, így egyáltalán nem fáztunk, amikor kijöttünk a vízből. Persze így még jobban esett a kalákában elfogyasztott reggeli. Üzenet Csilla anyukájának: Isteni finom volt a kemencében sült kenyér.

Reggeli után folytattuk kirándulásunkat. A Tolvajoson, Hargitán át elmentünk Csíkszereda felé, ahol nem álltunk meg, hanem haladtunk Tusnád irányába az Olt völgyében. Tusnádon megálltunk. Többen megkóstoltuk a forrásvizet, majd megnéztük a vízmúzeumot. Erzsike néni bemutatta az apró múzeum látványosságait, majd folytattuk utunkat. Csodálatos tájakon haladtunk keresztül, majd megérkeztünk a Szent Anna tóhoz. Egy gyönyörű vidék tárult a szemünk elé.

A Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó Európa-szerte az ismertebb természeti ritkaságok közé tartoznak.

A Szent Anna-tó Délkelet-Európa egyetlen épségben megmaradt vulkáni krátertava. A Csomád-hegycsoporthoz tartozó Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki, 950 méter tengerszint feletti magasságban.
A majdnem szabályos kör alakú tó 22 hektár kiterjedésű, 1737 méter kerületű és átlagban 4 méter mélységű. Forrása nincs, vizének utánpótlásáról a környező hegyek tavaszi hóolvadása gondoskodik.
Élővilága szegényes, ami csökkent ásványisó tartalmának tudható be. A tó északi, északnyugati partján megindult a feltöltődés, fenekét vastag iszapréteg borítja.

A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el. Itt Julikával meggyújtottuk az otthonról hozott mécseseinket.

Ágival a kápolna feletti tisztásra mentünk, és mind a ketten megállapítottuk, hogy hallani a csendet! És tényleg. Olyan békesség, nyugalom vett bennünket körül, amihez hasonlót még sosem tapasztaltam.

A tavat a tőzegláptól mindössze egy keskeny nyereg választja el egymástól.

A Mohos-tőzegláp hajdani kiterjedt víztükre a négyszerese volt a Szent Anna-tó felületének. A Mohos-tó évezredeken át egyre apadt, és lassan elmocsarasodott, igazi magashegyi felláppá változva. Huzamosabb esőzések idején a 10 méter vastag iszapos tőzegréteg úgy megtelik vízzel, mint a szivacs, és akár az elkószált szarvasmarhát is elnyeli. A tőzeg az évezredek során elhalt tőzegmohák tömkelegéből halmozódott fel.
A tőzegláp területén számos nyílt vízfelület (tószem) és különböző növényritkaságok is találhatók.
Annak érdekében, hogy az ide látogató turisták ne károsítsák a területet, a környezetvédők egy keskeny fahidat építettek az ingoványos talaj fölé, amelyen a láp egy része bejárható.

Visszafelé Bálványoson keresztül haladtunk.

Magashegyi fürdő- és üdülőhely a Bodoki-hegység, a Csomád-hegytömb és a Torjai-hegység találkozásánál 770 és 940 m tengerszint fölötti magasságban. Körös-körül erdővel borított hegycsúcsok övezik, és mivel a vidék mélyében vulkanikus és üledékes kőzetek váltogatják egymást, a feltörő széndioxid és kénhidrogén, egy sor, változatos ásványvízforrás keletkezését segítette elő.

A mai Bálványosfürdő három régi, egykoron működő fürdőtelep összeolvadásából keletkezett. A legrégebbi a Bálványosi-hágón fekvő egykori Torjai-Büdös volt (a “büdös” szó, a Székelyföldön mindenütt a kénhidrogén jellegzetes kotlóstojás szagára utal). Az 1895-ben létrejött Csiszár-fürdő alapítójáról, Csiszár Dénesről kapta a nevét. A harmadik fürdő a Vár-hegy lábánál feküdt, és régi neve Várpadi-feredő volt. Ez Transzilvánia-fürdő néven vonult be a köztudatba, mivel a két világháború között a Transilvania Bank vásárolta meg.

A XIX. század utolsó harmadában a Vár-patak völgyében alakult meg az első magyar szénsavpalackozó üzem, ami a Büdös-barlang széndioxid-gázát palackozta. 1916-ig működött, akkor felgyújtották a bevonuló román katonák.

Az elmúlt száz esztendő során a vidék Délkelet-Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdőjévé és üdülőhelyévé fejlődött, de sajnos napjainkban az egykoron pezsgő fürdőélet már a múltba veszett, a fürdőmedencék romosan, elhagyatottan várják sorsuk jobbra fordulását.

Szentegyházához visszafelé menetben megálltunk Csíkszeredán is, igaz, csak annyi időre, hogy a piacon megvásároljuk az esti közös vacsorához valót. Miután mindent beszereztünk, irány Szentegyháza.

Kipakolás után a fiúk – több lány segítségével – elkészítették a grill-vacsorához a húsokat. Endre a színpadra költöztette fel a csapatot, miután kezdett szemerkélni az eső.

A grillezés igen jó hangulatban telt el. Mire minden megsült, addigra már nagy vihar tört ki a fejünk felett. A közös vacsora elfogyasztása után énekeltünk. Nagyon jó volt, csak a két hangszeres kísérőnk (Józsi és Oldboy) hiányzott. Éneklés közben észre sem vettük, hogy milyen hidegre fordult az idő. A tábortüzet eloltotta az eső. Mindenki nyugovóra tért. Hajnalban arra ébredtem, hogy vacokog. Nagyon hideg lehetett…

2007. szeptember 6. csütörtök:

A közösen elfogyasztott reggeli után elindultunk.

Szentegyházán a lassan világhírű Gyermek Filharmónia együttes házánál megálltunk. Ágival megleptük magunkat egy-egy CD-vel, amin a gyerekek énekelnek. (Majd teszek fel belőle ízelítőt). Külön köszönet a többieknek, hogy vártan ránk.

Nem az eredeti útvonalon folytattuk utunkat. Mondhatom, hogy szerencsére, mert csodálatos táj terült a lábunk elé. Igaz, kicsit régi, kopott úton haladtunk, szegény Attila nem győzte a kátyúkat kerülgetni, de minket a látvány kárpótolt. Fenyéden keresztül értünk el a zetelaki víztározóhoz.

Székelyudvarhelytõl 22 km-re, tölgy- és fenyõerdõkkel borított hegyláncok ölelése közt bukkanunk a Zetelaki Víztározóra, (140 hektár, 15 millió köbméter, 800 m tengerszint fölötti magasság!) amely a havasokról lefelé igyekvõ fürge vadvizek folyását egy csodálatos mesterséges tóvá szelídíti. Az érintetlen természet, a kristálytiszta víz és az ózondús levegő a kikapcsolódásuk záloga. A páratlanul szép környezet harmóniája egyedülálló lehetőséget nyújt kirándulásra, pihenésre, horgászatra.

Megjegyzem, kár lett volna kihagyni. Csak egy baj volt, hogy kicsit hideg volt…

Pár perces pihenő után mentünk tovább, Gyegyószentmiklósig meg sem álltunk. Ott a Napsugár Panzióhoz hajtottunk, az utánfutót leakasztottuk, és indultunk a Gyilkos-tó felé.

A Gyergyószentmiklóstól 24 km-re fekvő tó Erdély egyik legszebb torlasztava, mely 983 m tengerszint feletti magasságban található.

A tó 1837 nyarán keletkezett, a Gyilkos-kő északnyugati lejtőjén felhalmozódott törmelékanyag lecsúszása következtében, mely a nagy esőzések hatására zúdult le és zárta el a völgyet, ahol több patak is egyesül.
A Vereskő-patak hordaléka sokszor rozsdavörösre színezte a tó vizét, innen a tó másik neve, a Veres-tó.

A népi névmagyarázat összefüggésbe hozza a "vörös" és a "gyilkos" jelzőket azzal a legendával, ami szerint az összeomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző nyájat pásztorostól együtt, és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.

A tó eredetiségét és varázsát a fenyőcsonkokkal teletűzdelt vízfelület adja. A vízből kilátszó csonkok a völgyet eredetileg borító fenyőerdő maradványai. Sajnos ez az elárasztott erdő napjainkban rohamosan pusztul. A fenyőcsonkok víz alatti részét a kalciumkarbonátos, vasoxidos víz konzerválta, míg a víz feletti részét a fagyás-olvadás, a korhadás erősen megcsonkította. A század eleji fényképeken még jól látszanak a vízből kiálló, 3-5 méter magas facsonkok, melyek napjainkban már alig érik el a 30-50 centiméteres magasságot.

Herman Ottó 1871-ben ezt írja az elárasztott erdő pusztulásáról:
" A fenyvek éveken át küszködtek a szokatlan, természetök ellenére való új állapottal, azután meghaltak, - a tűk leperegtek, leáztak - a vízből kiálló csúcsokról levált a kéreg, s a tó csapkodó hulláma, eső, vihar és verőfény elvégezték a fehérítést, - e kifehéredett fenyőcsúcsok, ágak úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, mint valami panaszos csontvázak, mintha keseregve nyújtanák ki karjaikat az ég felé, mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket."

A tó szépségét tovább emelik a fölé hajló mészkősziklák, melyek a következők: Gyilkos-hegy (1381 m), Kis-Cohárd (1352 m), Nagy-Cohárd (1507 m), Likas-csúcs (1676 m).

Mérések alapján a tó évente 4,88 cm vastagságú hordalékkal töltődik fel, és ha emberi beavatkozás nem történik, akkor 2080-ra teljesen eltűnik, azaz feltöltődik.

Balogh Ernő - geológiai szakíró -, aki 1939-ben mindössze száz évet jósolt a tónak, keserűen állapítja meg: " Hogyan fognak majd festeni a fényes paloták egy nagy, posványos ingovány körül és ugyan ki áll majd kötélnek, hogy ennek a kitűnő szúnyogtenyészdének partján átvakarózza a nyarat. Ne takarékoskodjuk a gyógyítással, mert a temetés többe fog kerülni."

Nagyon szép időben voltunk ott, sütött a nap, és csodálatos volt minden!

A Gyilkos-tó után a Békás-szoros következett.

A Gyilkos-tavat elhagyva érünk be a Békás-patak völgyébe, a Békás-szorosba, ami a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgye (5km).
A tényleges szorosnak három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros a 200-300 méter magas sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága, és a hegymászók paradicsoma. Csaknem valamennyi szikla függőleges oldalával fordul a Békás-patak medre felé, ezáltal alkotva magas falakat. A környező hegycsúcsok átlag 1300 m magasak: Kis-Cohárd - 1352 m, Csíki bükk - 1267 m.
A szoros legzordabb része a "Pokol tornáca".

Az Oltárkő (1154 m) a Békás-szoros legszembetűnőbb sziklatornya. Jól elkülönül környezetétől és az egész szurdokvölgy fölött uralkodik. Csúcsára a Békás-szoros legszebb sziklamászó útjai vezetnek. Először a brassói alpinisták jutottak fel rá 1934-ben, ma három alpinista-útvonal vezet a csúcsra.

A Békás-patak egyik mellékága a Kis-Békás-patak, melynek szurdokvölgyét Kis-Békás szorosnak nevezik. A patak a Ter-kő nyerge alatt ered, és egy 20 kilométer hosszú völgyben halad. A szoros legvadabb része a Kis-Szurdok-kő és a Csíki-bükk között található.
A XIX. század végén a szoros alsó részét cölöpökön fekvő keresztgerendákkal fedték le, amelyen a kitermelt fa szállítását végezték. Az akkoriban ipari remekműnek számító építmény csupán tizenkét évig üzemelt.

A szoros egyetlen ismert nagyobb barlangja a Hóvirág-barlang, melynek 28 méter hosszú és 26 méter széles termét 1973-ban diákok fedezték fel. Alját cseppkőmedencék borították, és szinte egymást érték a cseppkőoszlopok. Az egyik mellékjáratban barlangi medve csontokat is találtak. A barlangot a látogatók tönkretették, még mielőtt védetté nyilvánítása és lezárása megtörtént volna.

Védett növényei közé tartozik többek között a kisasszonypapucs, a henye boroszlán, a havasi gyopár, a sárga tárnics, a zergeboglár, a bíborka, a kankalin, a nőszirom és a tiszafa.
Védett állatai: holló, hiúz, siketfajd, barnamedve, zerge, mogyorós pele, menyét, farkas, fekete harkály, hajnalmadár, Apolló lepke.

A Gyilkos-tó és a Békás-szoros 1996-ban nemzeti park rangra emelkedett.

Gáboromnak köszönhetően sok szép helyre eljutottam már. De életem legnagyobb élménye volt a Békás-szoros. Hálát adok a sorsnak azért, hogy személyesen is láthattam és azért is, hogy a 2005-ben elhunyt Ádám fiam nyomdokain (Ő 1997-ben járt itt!) én is mehettem a szorosban.

Amikor mindenki betelt a táj szépségével, akkor visszamentünk Gyegyószentmiklósra, a Napsugár Panzióba. Reklámozom őket, mert megérdemlik! Nagyon finom csorbát (leves) és juhtúros puliszkát készítettek nekünk vacsorára! Finom volt minden. Vacsora után a társaság egy része lepihent, a másik fele pedig az étteremben múlatta az időt. Judith és Endre bemutatott nekünk egy kockajátékot. Ha valakit érdekel, akkor Endrét megkérem, hogy részletesen írja le!

2007. szeptember 7. péntek:

Reggeli után elindultunk Marosvásárhely felé. Megálltunk Gyergyószárhegyen, hogy megnézzük a Lázár-kastélyt.

A XVI-XVII. században, reneszánsz stílusban épült kastély a falu és a Székelyföld egyik gyöngyszeme. Itt nevelkedett a korán árvaságra jutott Bethlen Gábor, Erdély későbbi fejedelme.

A kastély átalakítása Lázár István nevéhez fűződik, aki 1631 körül az épületet bástyákkal ellátott várfalakkal és várárokkal vette körül. Ebben az időben készült a homlokzat reneszánsz díszítése is.
1707-ben a labancok felégették a kastélyt, melyet Lázár Ferenc állíttatott helyre. Neki tulajdonítják a lovagterem építését is, ahol később, hosszú időn keresztül széki gyűléseket is tartottak.
A épület később még kétszer leégett, a második tűzvészben (1872) állapota nagyon leromlott.
Az épület restaurálási munkálatai napjainkban is folynak, végső cél, hogy a kastély újra régi szépségében csillogjon, hiszen ez az erdélyi reneszánsz építészet egyik legjelentősebb építménye.

A kastély homlokzati részén található emeletes kapubástya egy időben lakótoronyként is szolgált. Az épület udvarára torony boltíves bejáratán juthatunk be.
A kert bal oldali fala mentén az egykori konyha, cseléd- és katonalakások, a kovácsműhely és az istálló romjai láthatók. A jobb oldali fal mellett álló emeletes épület az Asszonyok-háza, ahol a vár úrnői laktak. Az udvar közepén található kicsi épület a kastély föld alatti pincetömlöcének lejárataként szolgált. A bejárattal majdnem szemközt található a tatarozott lovagterem, ami leginkább tanácskozások színhelye volt, de itt szállásolták el az ide érkező vendégeket is.

A kastély emeleti termében képzőművészeti kiállítás tekinthető meg.

Gyergyószentmiklósról Parajd felé gyönyörű fenyvesek között kapaszkodik az út a Bucsin-tetőn keresztül. A hágó legmagasabb pontja 1287 méter tengerszint feletti magasságban található. Csodálatos látvány fogadott itt is bennünket.

A Bucsinra vezető "aszfaltút" évtizedekig nagyon megböjtöltette az autósokat és autóikat. 2005 nyaráig az útvonal olyan régen szinte járhatatlan volt, hogy az aszfaltozó munkagépek megjelenése felért egy parajelenséggel. Ma már sima úton lehet itt is autózni.

Bucsin tető után Parajd, majd Farkaslaka következett. Erre a kis kitérőre Clarissz fényképezőgépe miatt volt szükség, de a legfontosabb, hogy Farkaslakán megvolt a gép! Itthon biztosan letagadták volna 20 perc után, itt viszont kedd este óta őrizte a néni, és bízott abban, hogy visszamegy a tulajdonosa.

Szováta, Nyárádremete majd a Vármező következett. Itt a Vándor fogadóban ebédeltünk. Nagyon finom pisztrángot készítettek nekünk. Hilda, Clarissz, Tibor és Attila elmentek a pisztrángost megnézni. A pisztrángozás után visszatértünk Marosvásárhelyre. Mindenki elfoglalta a szobáját, gyors fürdés, átöltözés. Megérkezett a Panzióba a Vajda Józsi és Csilla. Közösen elmentünk a Laci csárdába, ahol a búcsú estet, no és persze Vajda Józsi és Csilla születésnapját tartottuk. Szegény Kata (Tipocka) és párja Attila nem tudtak eljönni, mert Kata belázasodott.

Átadtuk a Szász és a Vajda családnak az általunk hozott ajándékokat, aminek nagyon örültek.

A vacsora elfogyasztása után jöttek a cigányok, köszöntötték a szülinaposokat, majd előkerült egy diótorta is. Nagyon nagy meglepetés volt!

Visszamentünk a panzióba, ahol előkerültek még a pezsgők is, így szinte már hajnalban ittunk az ünnepeltek egészségére!

2007. szeptember 8. szombat:

Szombaton reggel Marosvásárhelyen szabad program volt, de szakadó esőben kinek van kedve mászkálni. Ráadásul addigra már én sem éreztem jól magam.

Kata és Attila reggeli után autóba ültek és elindultak Magyarországra. Később követte őket Ági és Sanyi is, akik szintén autóval érkeztek. 11 óra magasságában a bátrabbak Bea, Lenci, Hilda, Clarissz és Tibor Judith vezetésével elindultak a Teleki TK-ba és a Kultúrpalotába. Mi pedig Endrével elindultunk a Szász család lakásába, ahol aztán találkoztunk újra Vajdáékkal is. Délután visszamentünk a panzióba, magunkhoz vettük a csomagjainkat és irány a színház mögötti tér, ahonnan a buszunk indult visszafelé.

Mindenki elfoglalta a helyét, majd érzékeny búcsút vettünk Judithtól és a Vajda családtól. 17 órakor elindultunk Budapest felé. Hazafelé megálltunk a Király-hágón, de a sötétben semmit sem láttunk. Éjjel két óra után néhány perccel már a Népligetben voltunk.

Csodálatos napokat töltöttünk el Erdélyben, jó társaságban, barátok között.

Remélem, hogy jövőre újra eljutunk majd valahová.

Köszönet Szász Judithnak és Endrének!

Jövőre, veletek, ugyancsak …. Az még később kiderül, hogy hol….

/Márkusné Erzsa nyomán/

Teljes Fotogaléria megtekinthető a: http://multiply.com/

Erdély - Transylvania - Barangoló

csütörtök, november 01, 2007

Ingyen mobil VoIP Romániában

Megemlékezés Zengővárkonyban

csütörtök, október 04, 2007

Hétvégi túra

vasárnap, szeptember 23, 2007

Erdély – székelyföldi kirándulás

hétfő, július 16, 2007

Keress rá

Weather

Blogarchívum

Links

Rendszeres olvasók